2017.07.01. 17:58, Dóri
34. fejezet
A Negyedik Kör vásártere nagyobb fogalomnak örvendett ebben az órában, mint az elmúlt két hétben együttvéve, s bár a portékák most is kiválóak voltak – ilyen gyönyörű terméshez rég volt szerencséjük –, a gondori lakosok most határozottan másért gyülekeztek.
*******************************
Ahogy egy fanfictionről szóló cikket írtam a másik blogra, rábukkantam néhány íróknak szánt kérdésre, amikből most válogatni fogok innen és innen. A változtatás jogát fenntartom, ha az adott kérdés az önvallomásom útjába áll.
Mikor kezdtem általában fanficet írni és miért?
Mint minden velem hasonló korú, én is a Harry Pottert olvastam, mikor kicsi voltam, de a negyedik résznél eluntam, és csak nagyobb koromban folytattam. Körülbelül nyolc-kilenc éves lehettem, és nem tudom, melyik résznél tarthattam akkor, de direkt félretettem a vége felé a könyvet, hogy kitaláljam, mi lenne az én verzióm a folytatásra.
Mi volt az első shipem, amiről írtam?
A folytatás az volt, hogy Harry és Hermione összejönnek. Szerintem a harmadik rész vége volt, mikor Ron nélkül mentették meg Siriust. Különben ezt azóta is hiányolom a könyvből, nekem valahogy jobban passzoltak volna, mint Ron és Hermione. De még nem vettem észre, hogy Harmony fanficeket olvasgatnék.
Mikor kezdtem ezt a fanficet és miért?
A Telcontart 2009-ben kezdtem emlékeim szerint. Korábban volt egy saját történetem, aminek a világát egészen kidolgoztam, és a főszereplő lány beleszeretett egy fiúba. Az a történet már nem érdekelt tovább, viszont ez a két szereplő átkerült a fejemben Középföldére, és megmaradtak. A fiú Aragorn fia lett, a lány pedig egy OC. Az ő előzményük tulajdonképpen Aragorn és Arwen története, amit most írok.
Mi volt az első shipem, amiről írtam?
Vagy Eldarion+OC, vagy Aragorn+Arwen. Ez most egy filozofikus kérdés. Oh, és még nagyon az elején volt egy Arathorn+Gilraen is, de nem jutottam vele sokra, úgyhogy az nem lett publikus.
Gyorsan írok?
Ha leülök és mindenem megvan hozzá, egyszerre gyorsan tudok írni, de ha keresgélnem és gondolkodnom kell azon, mi hogy volt és hogyan fogalmazzam meg, akkor meglepően sok idő telik el. Közben nem figyelem az időt. Hosszútávon lassan írok, mert nagyon nehezen tudom rávenni magam a mindennapi teendőim mellett - ezeket következetesen fontosabbnak ítélem meg, mint azt, hogy írjak.
Mennyit tudok egyszerre írni?
Két oldalt. Utána ott is hagyom, mert hiába jönnek az ötletek, már nem igazán tudom megfogalmazni a többit. Esetleg odafirkantom őket az aljára, hogy legközelebb onnan folytassam.
Van valami rituálém írás közben, előtt vagy után?
Az írás önmegvalósítás, és az önmegvalósításhoz szükséges, hogy ne kelljen pisilnem, innom, ennem és bármi másra figyelnem. Nincs facebook sem. Ülök és írok. Inkább akkor szánok ezekre időt, ha épp kizökkentem amúgy is, és kicsit pihentetnem kell az agyam.
Vázlat alapján írok, vagy közben találok ki mindent?
A Telcontarnál valamennyire köt a canon, ezért alkalmazkodom, hogy az adott helyen, adott időben ennek és ennek meg kell történnie. Minden másban viszont kedvfüggő. Ha úgy érzem, már jönnie kéne Gandalfnak, a következő részben felbukkan.
Mire lenne érdemes jobban odafigyelnem?
A történetre. Ez eddig a leghosszabb Telcontar-széria (29 oldal csak addig, amíg megírtam, a többi maximum 26 volt), és egy mondat is lehet buktató. Pont nemrég volt, hogy két résszel korábban olyat írtam, ami ellentmondott a cselekmény alakulásának, és még távolabb is vissza kellett néznem, mert paranoiás lettem, hogy még mit ronthattam el. Nagyon nehéz a szálakat a kezemben tartani.
Mi az, amit titkon imádok írni?
Nagyon szeretem leírni a belső tereket, mert kicsit olyan, mintha rendet raknék. Sorra kell vennem, hogy mire van az illetőnek szüksége ahhoz, hogy itt éljen, és kicsit magammal is jobban láttatni tudom, bele tudom élni magam. Nemsokára lesz egy ilyen leírás a Telcontarban is Aragorn házáról.
Mi az, amit titkon utálok írni?
Embereket nem szeretek leírni, de a Trónok Harcának hála már valamennyit fejlődtem ezen a téren. Nem tartom ideálisnak, hogy ott minden egyes embert számon tart a szerző, de mikor közös vacsora van Echtelionnál, és Aragorn körül egy rakás nemes ül, akkor illik legalább úgy tennem, mintha ismerné őket.
Mi a legfurább dolog, amit valaha írtam?
Több olyan nem publikus történetem is van, ami időugrással operál, például hogy mi történne, ha Eldarion visszamenne az időben, és a hatvan éves Aragornt kéne győzködnie Gondorban, hogy ő a fia. Annyi lehetőség lenne benne, de nem akarom meglépni.
Mi inspirál a legjobban?
Az élet a legnagyobb inspirációm, mert sok dolgot próbálok feldolgozni és/vagy megeleveníteni, és ha nem lenne ilyen melegem most, Gondorban se zavarná ez annyira Aragornt. Olyan is van, hogy egy írásmóddal játszogatok el. Például amikor legutóbb egy álomról írtam, az álomnaplóm segítségét kértem, hogy kell hatásosnak lennie.
Ki a kedvenc karakterem?
Abból, amit eddig láthattatok, Aragorn. Abból, amit később fogtok látni, Eldarion, aki véletlenül sem fog hasonlítani Aragornra, mert egy vicceskedő kölök, de azért nagyon vág az esze, és a szíve is a helyén van.
Ki a kedvenc OC-m?
A mostaniban egyértelműen Gwindor, aki hasonlít Elladanra és Elrohirra. Hiányolom őket. A jövőben pedig majd Emíriel lesz, Eldarion jegyese, aki egy dúnadán lány Gondorban egyébként, és Minas Tirithben ismerkednek össze.
Inspiráció, idő vagy motiváció? Válasszak kettőt.
Az idő a legfontosabb, mert nekem nagyon sok kell ahhoz, hogy meggyőzzem magam, házi feladat helyett Telcontart kéne írnom. Emellett inkább motiváció. Sokat számít, hogy van-e hozzá társaságom, hogy olvassák-e, és még inspiráció nélkül is tudom magamat előre hajtani, ha úgy érzem, van miért.
Melyik részt volt a legnehezebb megírni?
A tanácskozások és politikai csaták nagyon nehezen állnak össze a fejemben, hogy még canon is legyen, amiket beszélnek. A 2. szériában is voltak ilyen tanácskozások, és most is sokat fog szervezkedni Aragorn és Gandalf, ezeket nagyon nehéz volt megoldani. Mindenkit csodálok, akinek könnyebben megy.
Milyen ötleteket vetettem el?
Két nagy szakadékba estem bele majdnem, az egyik, hogy Arwen akarta utasítani az apját, hogy az a dúnadánokat támogassa. A másik, hogy Denethor börtönbe vetette volna Aragornt ez előbb. Szerencsére ez sem történt meg.
Melyik részre vagyok egészen büszke?
A csatára Umbarban. Nagyon féltem attól a résztől, mert ez volt az első alkalom a Telcontarban, hogy mozgalmas csatajeleneteket írtam meg, de egészen elégedett voltam a végeredménnyel, és jó véleményeket is kaptam róla.
Melyik részt szeretem a legkevésbé?
Hülyén fog hangzani, de azt, ami most jön. Ez a széria az előzőekkel ellentétben nem Aragornról és Arwenről szól, hanem arról, hogy Aragorn napról napra szembenéz Arwen és Völgyzugoly hiányával, a szomszédos Mordorból jövő fenyegetéssel, és a trónnal, ami őt illetné meg. Ezek olyan dolgok, amikről nem jó írni, de írni kell, és kicsit az én érzéseimre is reflektálnak.
Melyik részhez kötődik kedves emlékem?
Festettük a hálószobákat, és mind lent aludtunk a nappaliban, én pedig akkoriban még füzetbe írtam a Telcontart. Azt a részt, amikor Gilraen először pillantja meg Völgyzugolyt a szirtről, egy rotringgal írtam a kanapé végén naagyon lassan, hogy ne ébresszem fel a többi szobában alvót. Még arra is emlékszem, hogy az akváriumban lévő, sajnos már rég megboldogult rák, leánykori nevén Béla (későn jöttünk rá, hogy miből derül ki rajta alul na) akkor is nagyobb zajt csapott, mint én valaha.
Kitalálok útközben sztorikat? Ha igen, kiről?
A kerület szélén lakom, a fél életemet a buszon töltöm, ezért sokszor megesett már. Egyébként Eldarion, Elladan és Elrohir pofázik a fejemben a legtöbbet, de hagyják azért, hogy Aragornék háttértörténete is kibontakozzon közben.
Papírra írok vagy gépen?
A Telcontart egy narancsos spirálfüzetbe kezdtem el, majd valahol ott, ahol Arwen és Aragorn éppen a dobozt keresték Völgyzugolyban, váltottam gépre (addigra lett laptopom, és az nem zúgott annyira, mint az asztali gép). De ilyen kis spinoff történetek előbukkannak még most is füzetekből, amiket majd egyszer megosztok.
Számít-e a betűtípus, és milyen?
Számít. Az első két széria Calibri volt, mert az új cucc, és megtetszett. A harmadikat nagyon komolynak szántam, ezért lett Times, de a következő szerintem más lesz, mert kicsit a szakdolgozatomra emlékeztet.
Kötődöm-e a canonhoz?
Mindenkinek azt mondom, hogy igen, de amúgy pont most követtem el egy enyhe pofátlanságot: Aragornnak közvetlenül az umbari csata után távoznia kellett volna, nem pedig elfogadni a kapitányi címet. Néha én is ferdíthetek egy kissé. De úgy általában igen, és Gandalf megjelenése előtt mindig öt napos kutatómunkát kell végeznem. Tudniillik Gandalfot nem zavarja, ha valaki nem tudja, miről beszél, és így nehéz megírni, mit mond.
Öltem-e már meg fontos szereplőt?
(mi a leggonoszabb dolog, amit egy író mondhat:) Még nem, de meg fogok.
Kedvenc dialógusom:
– Hát nem édes? – mosolygott rá Gilraen.
– Kétségkívül az, de segített volna a helyzetünkön, ha a mamán kívül mást is tudna emlegetni.
– Például azt, hogy „zöldséglevessokrépávalkevéskaralábéval”.
– A VEREJTÉKEMMEL főztem meg neki azt a zöldséglevest – magyarázta Elladan. – Erre mit kapok? Kieszi belőle a répát és a levet, a karalábét pedig ott hagyja az alján. Namármost: a karalábé undorító.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
A drága tündetesók :D Örülök, hogy tetszettek! Köszi, hogy írtál :)