Rég voltam itt, és túl ünnepélyesnek kell most lennem ahhoz, hogy ne érezzem magam feszélyezve. Minden betű rám szegezi a hegyes végét, fogalmazhatnánk így is. Pedig nyilvánvaló, még a vakító reflektorfényben is látom, hogy most mondanom kéne valamit. Egyszer elmentem, és mint sokszor már életemben, azt hittem, végleg elmegyek. Rossz emlékeim voltak erről a helyről, de utólag kiderült, hogy mégis ez a hely volt a leginkább boldog. Az ember utólag felméri, mennyire megbecsülendő, amije volt. Abban a "régben" boldog voltam, és most is az szeretnék lenni. Az is vagyok. Csak azt nem tudom eldönteni, hogyan idézem elő, mikor véletlenül sikerül.

Nem is tudom, hol keződött, elvégre ez egy folyamat. De egészen biztosan összefüggésben van azzal, hogy sikereim voltak az utóbbi időben. Azért (is) szerettem volna mindig vezetgetni egy blogfélét, hogy megmutassam, egy bölcsészből is lehet valaki. Aki nem ismer, az innen láthatja, hogy fordítást tanulok. Keményen dolgozom, és kezd megtérülni.

A másik talán Arany János születésének 200. évfordulója. Amikor ott álltam a szobornál, amit rendszeresen látogatok, úgy éreztem, megtaláltam valamit, amit egynéhány tragikus esemény óta keresek magamban. Ez nem a magyar szakosság, nem a fordítás, hanem valahogy mindkettő, valami mélyebb és erősebb dolog. Embernek lenni? Talán így lenne érdemes megfogalmazni.

Fontos az is, hogy lassan felépítettem, vagy inkább újraépítettem azt, ami vagyok, aminek tartom magam. Sok új képességgel vérteztem fel magam, hogy újra én legyek. A gyengeségeimmel is tisztában vagyok: jelenleg egyáltalán nem biztos, hogy ha valamibe belekezdek, folytatni fogom. A kiutat keresem a labirintusból, amibe belepottyantam. Ezzel a bloggal a spontán írást szeretném kikísérletezni, hátha.

És akkor mi lesz itt? Valami, valószínűleg. Ha olyan kedvem lesz, csinálok rendes designt, ha olyan kedvem lesz, írok, és úgy, ahogy nekem tetszik. Nem igazán vágyom közönségre, tapasztalatból pedig nagyon nagy ívben kerülném el, hogy emberek elvárásai szerint írjak/szerkesszek. Már elment tőle a kedvem, és bár klisé, de azt csinálok, amit akarok. Egyelőre azért néz így ki az oldal, mert az volt a tervem, hogy legyen rajta egy Aragorn gif, egy könyves kép, meg sok betű.

Mindenesetre jól érzem magam itt.