Ez a történet 2009. márciusában pattant ki a fejemből, és azóta is végigkísér az életemen. Nagyon szeretem, mert nem csak szórakoztató céllal írtam, hanem gyakorlásként is: ha valami, ez aztán tényleg jól megmutatja, hogyan fejlődött az íráskészségem, gondolkodásmódom az évek alatt. Arra gondoltam, hogy kiteszek ide egy kis gyorstalpalót azoknak, akik nincsenek ennyire képben, vagy csak szeretnék felfrissíteni a tudásukat a történettel kapcsolatban.

Középföldén több nagy birodalom is található, ezek közül is érdemes kiemelni a déli Gondort, amelyet a filmekben is megcsodálhatunk, illetve az északi Arnort - ez a kettő (előbbi most is, utóbbi csak volt) a dúnadánok, a nyugatról jött emberek legnagyobb királysága. A két királyságot ugyanaz a család, ugyanaz a vérvonal birtokolta, ennek a sarja Aragorn is. S bár hosszú évek óta nem volt király ezeken a területeken, ő is jogosult lenne a visszaszerzésükre, később ebből alapítja majd meg az Újraegyesített Királyságot, mellyel Arnor és Gondor már egy területnek, egy birodalomnak tekinthető, még akkor is, ha a két terület között van távolság bőven.

Aragorn 2931. március 1-jén született, édesanyja Gilraen, aki fiát Völgyzugolyba vitte, és eltitkolta előtte kilétét, édesapja pedig Arathorn – fia két esztendős volt még, amikor a férfi elesett egy csatában. A történetben nyilvánvalóan kiszíneztem a hányattatásokat, ekkora csatáról, kihívásokról szó sincs, és tudtommal Elrond két fia, Elladan és Elrohir szerepe is kétes a dologban.

A fiú húsz esztendős volt, mikor Elrond elárulta neki, hogy ki ő valójában, és mekkora felelősség nyomja a vállát. A Függelékek szerint Aragorn nagyon jókedvű volt, mikor megismerkedett későbbi tünde szerelmével, Arwennel, de én már előrevetítettem az amúgy borongós életfelfogását. Nyilván a megismerkedésük körülményeit, szerelmük kibontakozását is kissé eltitkolta Tolkien, ezért sem merek felelősséget vállalni.

Thorongil néven harcolt Rohanban majd Gondorban, én utóbbit örökítettem meg. Erről igazán kevés információt csepegtetnek, hiszen maga Aragorn kiléte is titok volt a gondoriak számára, már csak az kellett volna, hogy kitudódjon, számot tarthatna a trónra. Nem tartott, egyébként. Gandalf és az akkori helytartó, Echtelion támogatásával viszont nagy tetteket vitt véghez, amit Denethor irigységében nem nézett jó szemmel. A nagy umbari csata, amelyet megjelenítek a történetben, valóban megtörtént, ám nem a túszok kiszabadítására, sokkal inkább a kalózhajók hadának felszámolására szolgált, és utána Tolkien szerint Thorongil közvetlenül távozott is, nem fogadta el a kapitányi címet. Mint látható lesz, ebben, és még sok másban sarkítottam.

Elessar király uralkodásáról már nem sok történet szól, egy-egy apró elemet biztosan bele fogok emelni, ha még nem tettem meg, de ezeket kár lenne külön leírni. Az bizonyos, hogy a király családjával tíz évet Arnorban, tízet Gondorban töltött, és uralkodása idején a birodalom felvirágzott. Fontosnak tartotta a kegyelmet, megbocsátó uralkodó volt, de azért erős kezű. Tolkien művei alapján több gyermeke született, fia Eldarion, és több megnevezetlen lányt is említett a szerző.

Szeretném hangsúlyozni, hogy nem az a célom, hogy megírjam Aragorn történetét, sokkal inkább az, hogy kiszínezzem, átdolgozzam a már meglévő anyagot. Ha mindig zavart, hogy egy szöveg eltér a canontól, akkor ez valószínűleg nem neked való, de azért még (szerintem) nem is elrugaszkodott, nem abszurd a szöveg. Az már rajtad áll, hogy elolvasod-e vagy sem, én már annak is örülök, ha tettél vele egy próbát.