Kivételesen nem hálátlan voltam a blogomhoz, hanem éppen ellenkezőleg: azért nem jelentkeztem az utóbbi időben, mert beütött az ihlet a Telcontarhoz. Ehhez szükség volt arra hogy kitöröljek egy egész email fióknyi spamet, hogy a freemail minden érzelem nélkül kitörölje a fiókomból a többi nem-spamet (AZOK AZ EMLÉKEIM VOLTAK), és hogy olthatatlan vágyat érezzek arra, hogy megtervezzem Aragorn hálószobáját.

Remélem, senki nem olvassa ezt, aki eddig normálisnak hitt.

Kellő olvasói támogatásra tehát lettek új fejezetek, ami magával vonja azt a kérdést is, hova tegyem, mit csináljak velük? Utóbbi a gondolkodásom tárgya. Amikor az emailjeim közt kutakodtam, megtaláltam az echorion.gp-s hozzáférésemet (oda kezdtem feltölteni a Telcontart először életemben), láttam egy búcsúbejegyzést, amiben azt írtam, a Telcontar ugyanazt jelenti nekem, mint a többi szöveg, ezért nem akarok neki külön oldalt. Na, ez volt akkor, amikor vidám voltam, margaréták között rohangáltam és Sissie Traylor nevű regényemet írtam.

A Sissie Traylor meghalt valamivel, valakivel. De én itt vagyok, és szeretem a történeteimbe ültetni a valóságot, hogy könnyebben feldolgozzam. Amikor a legszarabb pillanataimban azon igyekeztem, hogy ezt a nyugalmat a Sissie Traylorban találjam meg, újabb problémák jöttek elő. Semmi kedvem nem volt Sissie életét ezekkel a dolgokkal sújtani, mert nem volt benne a karakterében. Úgy éreztem, a kapcsolatuk, Sissie-nek és Williamnek úgy működik, ahogy éppen van, és nem kellenek benne ilyen libikókák.

DE

A Telcontarban nem egy fő karakter van, hanem sok. Most szegény Aragorn és Arwen körül pörög minden, de többen is lesznek, és az egyikőjükben megláttam a lehetőséget, hogy rajta keresztül írjam le, amit éreztem, vagy amit most érzek, és egy másiktól, amit a jövőtől remélek. Nagyon fontos nekem az írás, és fontos, hogy elmondjam, mit érzek, különben megmarad a szomorúság szintjén, megmarad egy flashback szintjén, egy sírva fakadás szintjén, egy szomorú december szintjén. Nem akarok úgy tenni, mintha minden rendben lenne, de úgy sem, mintha minden pocsék lenne. Szeretnék máshol lenni egy kicsit, berendezni egy házat Minas Tirith-ben. Szeretnék önmagam lenni, és akkor, ha Telcontart gépelek a lekopott billentyűzetemmel, végre otthon vagyok.

A Telcontar itt lesz, és meg lesz írva. Ez nem ígéret mások felé (abban nagyon rossz vagyok), hanem az én szándékom és igényem, és ettől fog megvalósulni.