A nyár egy csodálatos időszak, amikor csomó mindent csinálhat az ember. Ha tudja, hogy júliusban dolga lesz, akkor pánikszerűen még annál is több dolgot bevállal, mint eddig.

Eredetileg az egész úgy kezdődött, hogy nem tudtam írni. Nem könnyű elveszíteni valakit, akit szeretsz, és utána megmaradni annak, ami addig voltál. Aztán váratlanul vége lett az iskolának, kihisztiztem a hisztiznivalóm maradékát; elfelejtettem mindent és mindenkit, amiket nem akartam a továbbiakban az agyamban tárolni; elhúztam a függönyt és a szemem megszokta a kinti fényeket (április óta lemaradtam, jé, mennyi növény nőtt ki közben!). Hirtelen azon kaptam magam, hogy könyvet olvasok. Ez valaminek a kezdete volt, utólag már tudom. Beindított bizonyos folyamatokat:

1. Telcontar: Eddig talán a masszív agyi gyilkolás hatására éreztem képtelennek magam arra, hogy írjak. Azt se tudtam, mit írjak, hova írjam, és legfőképpen hogyan. Aztán kezdtem el a Telcontarban gondolkodni, mint az önmegvalósítás egy hasznos eszközében. Jó volt újra visszalátogatni a gyerekkorom Tolkien-könyveihez és összeírt lapjaihoz. Nagy segítséget is kaptam egy baráttól, de újrakezdtem, tényleg (ahogy egyébként láthatjátok is). A barátság nagyon fontos szerepet játszik az életemben, de az utóbbi években igazán, nagyon megtanultam értékelni azt, ha valaki jó hozzám. 

2. Twitter: néhány nap telt el, mikor rájöttem, hogy bár mindig én voltam az a béna szerencsétlen, aki nem tud angolul (ez egyébként nagyrészt azért lehetett, mert élek-halok a magyarért, és ha valami létezik magyar fordításban, úgy olvasom), ezt nem kellett volna teljesen elhinnem. Magyarul se azért tudok, mert úgy születtem, hanem mert megtanultam rajta. De ha hagyom megölni az önbecsülésemet, az életemben nem fogok angolból se fejlődni. Úgyhogy gondoltam, kicsiben kezdjük, és tetszett, hogy a Twitterre egy-egy mondat fér. Megpróbáltam frappáns dolgokat kiírni helyes angolsággal, és egész jól elszórakozom ezzel azóta is.

3. Fordítás: elkezdtem fordítani a Telcontar elejét, hogy majd egyszer, ha nagyon okos és szép nagy leszek, akkor feltehessem fanfiction.net-re. Egyelőre nem mondhatnám, hogy annyira okos vagyok, de nagyon sokat tanulok belőle, ami azért a hasznomra válik, még az egyetemen is jól jön majd. Eredetileg ezt a részt röviden úgy akartam összefoglalni, hogy MÁR TUDOM, MIKOR HASZNÁLJUK A WOULDOT, de gondoltam, kifejtem.

4. Tumblr: nagyon régen létrehoztam egy Tumblr oldalt, azt újítottam fel. Oda nem igazán írok angolul, hacsak nem számítjuk bele a rólam szóló bevezetőt, de rengeteg Aragorn-gifet találok és rengeteg Gondor-gifet találok és artworköt is és ANNYIRA jó belefolyni a Gyűrűk Ura világába! (nem fogom elismételni az 1. pontban foglaltakat, de érdemes ideképzelni)

5. Álomnapló: imádom. Van egy szép füzetem, abba írok minden álmot, amire emlékszem most júniusban. Igazából egyelőre még nem tudom, mi célom ezzel, de úgy vagyok vele, mint azokkal a kis papírkorongokkal, amiket a papírlyukasztó gép lyuggat ki, és szintén összegyűjtöttem őket: majd egyszer egy szobadekorációmhoz felhasználom. Igen, furcsa ezt így kimondani, de az agyam olyan, mint egy papírlyukasztó. Amikor épp nem olyan, mint a lyukas papír.

6. Blog: ez az egy itt éppen magáért beszél.

7. Rajzolás: egy kicsit próbálkoztam meg vele a napokban, de nem is sikerült olyan rettenetesen. Szerintem majd megmutatom, külön, ilyen Telcontar tartalomként, mert róluk készítettem. Soha nem voltam ügyes, de borzalmasan béna sem, csak hogy érezzétek, mi fog titeket fogadni.

8. Minecraft (hogy mi van?): MINDEN nyáron Minecraftezek egy kicsit, egyszerűen egy kényszert érzek, hogy kockákat püföljek és rakosgassak egy virtuális világban. Kreatív is, de nekem nem az az oldal jött be, kivételesen, hanem az, hogy szabályok vannak, és azok alapján kell megszerveznem azt, hogy életben maradjak. Van egy bányám. És tele volt arannyal. És most olyan boldog vagyok. De általában játszásra szánom a legkevesebb időt ezek közül.