A Telcontar körülbelül tíz éve pattant ki a fejemből, és Aragorn családjának életét szeretném vele feldolgozni a Gyűrűk Urából. Nem mindenben hű a Tolkien által megteremtett világhoz, nem mindenhol tökéletes, hiszen az idővel én is fejlődtem. De fontos nekem, és talán másnak is tetszene, ezért úgy döntöttem, nem rejtegetem a fiókban tovább.
ARAGORN
Először még Estel volt, s most hirtelen kiderül, ki ő valójában. Aragorn, a dúnadán, népének utolsó reménye megismeri származását, ám nem marad támogatás nélkül: közben szerelemre is talál.
Kezdés: 2009. március Részek száma: (+1)
THORONGIL
Gondorba egy rejtélyes idegen érkezik, aki tehetségének köszönhetően hamar elnyeri a helytartó, Echtelion feltétel nélküli bizalmát. Fia, Denethor nem is nézi ezt valami jó szemmel.
A Negyedik Kör vásártere nagyobb fogalomnak örvendett ebben az órában, mint az elmúlt két hétben együttvéve, s bár a portékák most is kiválóak voltak – ilyen gyönyörű terméshez rég volt szerencséjük –, a gondori lakosok most határozottan másért gyülekeztek.
*******************************
Ahogy egy fanfictionről szóló cikket írtam a másik blogra, rábukkantam néhány íróknak szánt kérdésre, amikből most válogatni fogok innen és innen. A változtatás jogát fenntartom, ha az adott kérdés az önvallomásom útjába áll.
Mikor kezdtem általában fanficet írni és miért?
Mint minden velem hasonló korú, én is a Harry Pottert olvastam, mikor kicsi voltam, de a negyedik résznél eluntam, és csak nagyobb koromban folytattam. Körülbelül nyolc-kilenc éves lehettem, és nem tudom, melyik résznél tarthattam akkor, de direkt félretettem a vége felé a könyvet, hogy kitaláljam, mi lenne az én verzióm a folytatásra.
Mi volt az első shipem, amiről írtam?
A folytatás az volt, hogy Harry és Hermione összejönnek. Szerintem a harmadik rész vége volt, mikor Ron nélkül mentették meg Siriust. Különben ezt azóta is hiányolom a könyvből, nekem valahogy jobban passzoltak volna, mint Ron és Hermione. De még nem vettem észre, hogy Harmony fanficeket olvasgatnék.
Mikor kezdtem ezt a fanficet és miért?
A Telcontart 2009-ben kezdtem emlékeim szerint. Korábban volt egy saját történetem, aminek a világát egészen kidolgoztam, és a főszereplő lány beleszeretett egy fiúba. Az a történet már nem érdekelt tovább, viszont ez a két szereplő átkerült a fejemben Középföldére, és megmaradtak. A fiú Aragorn fia lett, a lány pedig egy OC. Az ő előzményük tulajdonképpen Aragorn és Arwen története, amit most írok.
Mi volt az első shipem, amiről írtam?
Vagy Eldarion+OC, vagy Aragorn+Arwen. Ez most egy filozofikus kérdés. Oh, és még nagyon az elején volt egy Arathorn+Gilraen is, de nem jutottam vele sokra, úgyhogy az nem lett publikus.
Gyorsan írok?
Ha leülök és mindenem megvan hozzá, egyszerre gyorsan tudok írni, de ha keresgélnem és gondolkodnom kell azon, mi hogy volt és hogyan fogalmazzam meg, akkor meglepően sok idő telik el. Közben nem figyelem az időt. Hosszútávon lassan írok, mert nagyon nehezen tudom rávenni magam a mindennapi teendőim mellett - ezeket következetesen fontosabbnak ítélem meg, mint azt, hogy írjak.
Mennyit tudok egyszerre írni?
Két oldalt. Utána ott is hagyom, mert hiába jönnek az ötletek, már nem igazán tudom megfogalmazni a többit. Esetleg odafirkantom őket az aljára, hogy legközelebb onnan folytassam.
Van valami rituálém írás közben, előtt vagy után?
Az írás önmegvalósítás, és az önmegvalósításhoz szükséges, hogy ne kelljen pisilnem, innom, ennem és bármi másra figyelnem. Nincs facebook sem. Ülök és írok. Inkább akkor szánok ezekre időt, ha épp kizökkentem amúgy is, és kicsit pihentetnem kell az agyam.
Vázlat alapján írok, vagy közben találok ki mindent?
A Telcontarnál valamennyire köt a canon, ezért alkalmazkodom, hogy az adott helyen, adott időben ennek és ennek meg kell történnie. Minden másban viszont kedvfüggő. Ha úgy érzem, már jönnie kéne Gandalfnak, a következő részben felbukkan.
Mire lenne érdemes jobban odafigyelnem?
A történetre. Ez eddig a leghosszabb Telcontar-széria (29 oldal csak addig, amíg megírtam, a többi maximum 26 volt), és egy mondat is lehet buktató. Pont nemrég volt, hogy két résszel korábban olyat írtam, ami ellentmondott a cselekmény alakulásának, és még távolabb is vissza kellett néznem, mert paranoiás lettem, hogy még mit ronthattam el. Nagyon nehéz a szálakat a kezemben tartani.
Mi az, amit titkon imádok írni?
Nagyon szeretem leírni a belső tereket, mert kicsit olyan, mintha rendet raknék. Sorra kell vennem, hogy mire van az illetőnek szüksége ahhoz, hogy itt éljen, és kicsit magammal is jobban láttatni tudom, bele tudom élni magam. Nemsokára lesz egy ilyen leírás a Telcontarban is Aragorn házáról.
Mi az, amit titkon utálok írni?
Embereket nem szeretek leírni, de a Trónok Harcának hála már valamennyit fejlődtem ezen a téren. Nem tartom ideálisnak, hogy ott minden egyes embert számon tart a szerző, de mikor közös vacsora van Echtelionnál, és Aragorn körül egy rakás nemes ül, akkor illik legalább úgy tennem, mintha ismerné őket.
Mi a legfurább dolog, amit valaha írtam?
Több olyan nem publikus történetem is van, ami időugrással operál, például hogy mi történne, ha Eldarion visszamenne az időben, és a hatvan éves Aragornt kéne győzködnie Gondorban, hogy ő a fia. Annyi lehetőség lenne benne, de nem akarom meglépni.
Mi inspirál a legjobban?
Az élet a legnagyobb inspirációm, mert sok dolgot próbálok feldolgozni és/vagy megeleveníteni, és ha nem lenne ilyen melegem most, Gondorban se zavarná ez annyira Aragornt. Olyan is van, hogy egy írásmóddal játszogatok el. Például amikor legutóbb egy álomról írtam, az álomnaplóm segítségét kértem, hogy kell hatásosnak lennie.
Ki a kedvenc karakterem?
Abból, amit eddig láthattatok, Aragorn. Abból, amit később fogtok látni, Eldarion, aki véletlenül sem fog hasonlítani Aragornra, mert egy vicceskedő kölök, de azért nagyon vág az esze, és a szíve is a helyén van.
Ki a kedvenc OC-m?
A mostaniban egyértelműen Gwindor, aki hasonlít Elladanra és Elrohirra. Hiányolom őket. A jövőben pedig majd Emíriel lesz, Eldarion jegyese, aki egy dúnadán lány Gondorban egyébként, és Minas Tirithben ismerkednek össze.
Inspiráció, idő vagy motiváció? Válasszak kettőt.
Az idő a legfontosabb, mert nekem nagyon sok kell ahhoz, hogy meggyőzzem magam, házi feladat helyett Telcontart kéne írnom. Emellett inkább motiváció. Sokat számít, hogy van-e hozzá társaságom, hogy olvassák-e, és még inspiráció nélkül is tudom magamat előre hajtani, ha úgy érzem, van miért.
Melyik részt volt a legnehezebb megírni?
A tanácskozások és politikai csaták nagyon nehezen állnak össze a fejemben, hogy még canon is legyen, amiket beszélnek. A 2. szériában is voltak ilyen tanácskozások, és most is sokat fog szervezkedni Aragorn és Gandalf, ezeket nagyon nehéz volt megoldani. Mindenkit csodálok, akinek könnyebben megy.
Milyen ötleteket vetettem el?
Két nagy szakadékba estem bele majdnem, az egyik, hogy Arwen akarta utasítani az apját, hogy az a dúnadánokat támogassa. A másik, hogy Denethor börtönbe vetette volna Aragornt ez előbb. Szerencsére ez sem történt meg.
Melyik részre vagyok egészen büszke?
A csatára Umbarban. Nagyon féltem attól a résztől, mert ez volt az első alkalom a Telcontarban, hogy mozgalmas csatajeleneteket írtam meg, de egészen elégedett voltam a végeredménnyel, és jó véleményeket is kaptam róla.
Melyik részt szeretem a legkevésbé?
Hülyén fog hangzani, de azt, ami most jön. Ez a széria az előzőekkel ellentétben nem Aragornról és Arwenről szól, hanem arról, hogy Aragorn napról napra szembenéz Arwen és Völgyzugoly hiányával, a szomszédos Mordorból jövő fenyegetéssel, és a trónnal, ami őt illetné meg. Ezek olyan dolgok, amikről nem jó írni, de írni kell, és kicsit az én érzéseimre is reflektálnak.
Melyik részhez kötődik kedves emlékem?
Festettük a hálószobákat, és mind lent aludtunk a nappaliban, én pedig akkoriban még füzetbe írtam a Telcontart. Azt a részt, amikor Gilraen először pillantja meg Völgyzugolyt a szirtről, egy rotringgal írtam a kanapé végén naagyon lassan, hogy ne ébresszem fel a többi szobában alvót. Még arra is emlékszem, hogy az akváriumban lévő, sajnos már rég megboldogult rák, leánykori nevén Béla (későn jöttünk rá, hogy miből derül ki rajta alul na) akkor is nagyobb zajt csapott, mint én valaha.
Kitalálok útközben sztorikat? Ha igen, kiről?
A kerület szélén lakom, a fél életemet a buszon töltöm, ezért sokszor megesett már. Egyébként Eldarion, Elladan és Elrohir pofázik a fejemben a legtöbbet, de hagyják azért, hogy Aragornék háttértörténete is kibontakozzon közben.
Papírra írok vagy gépen?
A Telcontart egy narancsos spirálfüzetbe kezdtem el, majd valahol ott, ahol Arwen és Aragorn éppen a dobozt keresték Völgyzugolyban, váltottam gépre (addigra lett laptopom, és az nem zúgott annyira, mint az asztali gép). De ilyen kis spinoff történetek előbukkannak még most is füzetekből, amiket majd egyszer megosztok.
Számít-e a betűtípus, és milyen?
Számít. Az első két széria Calibri volt, mert az új cucc, és megtetszett. A harmadikat nagyon komolynak szántam, ezért lett Times, de a következő szerintem más lesz, mert kicsit a szakdolgozatomra emlékeztet.
Kötődöm-e a canonhoz?
Mindenkinek azt mondom, hogy igen, de amúgy pont most követtem el egy enyhe pofátlanságot: Aragornnak közvetlenül az umbari csata után távoznia kellett volna, nem pedig elfogadni a kapitányi címet. Néha én is ferdíthetek egy kissé. De úgy általában igen, és Gandalf megjelenése előtt mindig öt napos kutatómunkát kell végeznem. Tudniillik Gandalfot nem zavarja, ha valaki nem tudja, miről beszél, és így nehéz megírni, mit mond.
Öltem-e már meg fontos szereplőt?
(mi a leggonoszabb dolog, amit egy író mondhat:) Még nem, de meg fogok.
Kedvenc dialógusom:
– Hát nem édes? – mosolygott rá Gilraen.
– Kétségkívül az, de segített volna a helyzetünkön, ha a mamán kívül mást is tudna emlegetni.
– Például azt, hogy „zöldséglevessokrépávalkevéskaralábéval”.
– A VEREJTÉKEMMEL főztem meg neki azt a zöldséglevest – magyarázta Elladan. – Erre mit kapok? Kieszi belőle a répát és a levet, a karalábét pedig ott hagyja az alján. Namármost: a karalábé undorító.
A nyár egy csodálatos időszak, amikor csomó mindent csinálhat az ember. Ha tudja, hogy júliusban dolga lesz, akkor pánikszerűen még annál is több dolgot bevállal, mint eddig.
Eredetileg az egész úgy kezdődött, hogy nem tudtam írni. Nem könnyű elveszíteni valakit, akit szeretsz, és utána megmaradni annak, ami addig voltál. Aztán váratlanul vége lett az iskolának, kihisztiztem a hisztiznivalóm maradékát; elfelejtettem mindent és mindenkit, amiket nem akartam a továbbiakban az agyamban tárolni; elhúztam a függönyt és a szemem megszokta a kinti fényeket (április óta lemaradtam, jé, mennyi növény nőtt ki közben!). Hirtelen azon kaptam magam, hogy könyvet olvasok. Ez valaminek a kezdete volt, utólag már tudom. Beindított bizonyos folyamatokat:
1. Telcontar: Eddig talán a masszív agyi gyilkolás hatására éreztem képtelennek magam arra, hogy írjak. Azt se tudtam, mit írjak, hova írjam, és legfőképpen hogyan. Aztán kezdtem el a Telcontarban gondolkodni, mint az önmegvalósítás egy hasznos eszközében. Jó volt újra visszalátogatni a gyerekkorom Tolkien-könyveihez és összeírt lapjaihoz. Nagy segítséget is kaptam egy baráttól, de újrakezdtem, tényleg (ahogy egyébként láthatjátok is). A barátság nagyon fontos szerepet játszik az életemben, de az utóbbi években igazán, nagyon megtanultam értékelni azt, ha valaki jó hozzám.
2. Twitter: néhány nap telt el, mikor rájöttem, hogy bár mindig én voltam az a béna szerencsétlen, aki nem tud angolul (ez egyébként nagyrészt azért lehetett, mert élek-halok a magyarért, és ha valami létezik magyar fordításban, úgy olvasom), ezt nem kellett volna teljesen elhinnem. Magyarul se azért tudok, mert úgy születtem, hanem mert megtanultam rajta. De ha hagyom megölni az önbecsülésemet, az életemben nem fogok angolból se fejlődni. Úgyhogy gondoltam, kicsiben kezdjük, és tetszett, hogy a Twitterre egy-egy mondat fér. Megpróbáltam frappáns dolgokat kiírni helyes angolsággal, és egész jól elszórakozom ezzel azóta is.
3. Fordítás: elkezdtem fordítani a Telcontar elejét, hogy majd egyszer, ha nagyon okos és szép nagy leszek, akkor feltehessem fanfiction.net-re. Egyelőre nem mondhatnám, hogy annyira okos vagyok, de nagyon sokat tanulok belőle, ami azért a hasznomra válik, még az egyetemen is jól jön majd. Eredetileg ezt a részt röviden úgy akartam összefoglalni, hogy MÁR TUDOM, MIKOR HASZNÁLJUK A WOULDOT, de gondoltam, kifejtem.
4. Tumblr: nagyon régen létrehoztam egy Tumblr oldalt, azt újítottam fel. Oda nem igazán írok angolul, hacsak nem számítjuk bele a rólam szóló bevezetőt, de rengeteg Aragorn-gifet találok és rengeteg Gondor-gifet találok és artworköt is és ANNYIRA jó belefolyni a Gyűrűk Ura világába! (nem fogom elismételni az 1. pontban foglaltakat, de érdemes ideképzelni)
5. Álomnapló: imádom. Van egy szép füzetem, abba írok minden álmot, amire emlékszem most júniusban. Igazából egyelőre még nem tudom, mi célom ezzel, de úgy vagyok vele, mint azokkal a kis papírkorongokkal, amiket a papírlyukasztó gép lyuggat ki, és szintén összegyűjtöttem őket: majd egyszer egy szobadekorációmhoz felhasználom. Igen, furcsa ezt így kimondani, de az agyam olyan, mint egy papírlyukasztó. Amikor épp nem olyan, mint a lyukas papír.
6. Blog: ez az egy itt éppen magáért beszél.
7. Rajzolás: egy kicsit próbálkoztam meg vele a napokban, de nem is sikerült olyan rettenetesen. Szerintem majd megmutatom, külön, ilyen Telcontar tartalomként, mert róluk készítettem. Soha nem voltam ügyes, de borzalmasan béna sem, csak hogy érezzétek, mi fog titeket fogadni.
8. Minecraft (hogy mi van?): MINDEN nyáron Minecraftezek egy kicsit, egyszerűen egy kényszert érzek, hogy kockákat püföljek és rakosgassak egy virtuális világban. Kreatív is, de nekem nem az az oldal jött be, kivételesen, hanem az, hogy szabályok vannak, és azok alapján kell megszerveznem azt, hogy életben maradjak. Van egy bányám. És tele volt arannyal. És most olyan boldog vagyok. De általában játszásra szánom a legkevesebb időt ezek közül.
Átalakítottam az oldalt, és már van. Ennyi tartalmat még szerintem egy ember se tett ebbe a szóba.
A vanás ebben az esetben azt jelenti, hogy
1. jönnek majd rá újabb és újabb blogbejegyzések, mert egy igazi, lélegző blog lesz, amit egy ember TÉNYLEG írni fog.
2. megosztottam az ismerőseimmel.
3. megosztottam az írós blogomon.
4. megosztottam Facebookon az írós blogom poszját. Szóval nem mondhatjuk, hogy nem szóltam mindenkinek, kész a buli!
5. Felkerült a fanfictionöm, a Telcontar, és fájnak az ujjaim a másolás-beillesztés kegyetlen monotonitásától.
6. FELKERÜLT KÉT ÚJ RÉSZ, amit szerintem még senki sem látott.
7. fent már találtok hozzám elérhetőségeket. Az e-mail címem elég új, régen másik volt. A Twitteremen inkább személyesebb dolgokat osztok meg angolul, a wordpress az írásaim gyűjteményére (kivétel Telcontar, ami itt van) visz, ha valaki olvasna tőlem. Külön ajánlom a figyelmetekbe a tumblr oldalam, amin a Gyűrűk Urával kapcsolatos képeket, rajzokat, stb. gyűjtögetem.
A vidám nóta messzire elhallatszott a vízen át, ahogy a csapdosó lángnyelveket és az égig érő füstoszlopot ünnepelték. Pelargirban a lehető legnagyobb kiváltságban részesítették a katonákat, amiért győzelmet arattak: hajókat kaptak, melyek a legpompásabbak voltak Gondorban, nem csupán teljesítményre, kinézetre is. Sokan azt beszélték, ezt is Thorongil kérte, ők pedig nem mertek ellentmondani neki. Ez persze nem volt igaz...
A nap fényesen ragyogott, mikor Harlond nagy kikötői és számtalan hajói kibontakoztak a párából. Meleg nyári napsütés égette tarkójukat, ahogy fényes délben áthaladtak a város határát jelző bóják között. Aragorn a hajó aljában éppen azon igyekezett, hogy a lehető legjobb állapotban járuljon Echtelion színe elé.
Kivételesen nem hálátlan voltam a blogomhoz, hanem éppen ellenkezőleg: azért nem jelentkeztem az utóbbi időben, mert beütött az ihlet a Telcontarhoz. Ehhez szükség volt arra hogy kitöröljek egy egész email fióknyi spamet, hogy a freemail minden érzelem nélkül kitörölje a fiókomból a többi nem-spamet (AZOK AZ EMLÉKEIM VOLTAK), és hogy olthatatlan vágyat érezzek arra, hogy megtervezzem Aragorn hálószobáját.
Remélem, senki nem olvassa ezt, aki eddig normálisnak hitt.
Kellő olvasói támogatásra tehát lettek új fejezetek, ami magával vonja azt a kérdést is, hova tegyem, mit csináljak velük? Utóbbi a gondolkodásom tárgya. Amikor az emailjeim közt kutakodtam, megtaláltam az echorion.gp-s hozzáférésemet (oda kezdtem feltölteni a Telcontart először életemben), láttam egy búcsúbejegyzést, amiben azt írtam, a Telcontar ugyanazt jelenti nekem, mint a többi szöveg, ezért nem akarok neki külön oldalt. Na, ez volt akkor, amikor vidám voltam, margaréták között rohangáltam és Sissie Traylor nevű regényemet írtam.
A Sissie Traylor meghalt valamivel, valakivel. De én itt vagyok, és szeretem a történeteimbe ültetni a valóságot, hogy könnyebben feldolgozzam. Amikor a legszarabb pillanataimban azon igyekeztem, hogy ezt a nyugalmat a Sissie Traylorban találjam meg, újabb problémák jöttek elő. Semmi kedvem nem volt Sissie életét ezekkel a dolgokkal sújtani, mert nem volt benne a karakterében. Úgy éreztem, a kapcsolatuk, Sissie-nek és Williamnek úgy működik, ahogy éppen van, és nem kellenek benne ilyen libikókák.
DE
A Telcontarban nem egy fő karakter van, hanem sok. Most szegény Aragorn és Arwen körül pörög minden, de többen is lesznek, és az egyikőjükben megláttam a lehetőséget, hogy rajta keresztül írjam le, amit éreztem, vagy amit most érzek, és egy másiktól, amit a jövőtől remélek. Nagyon fontos nekem az írás, és fontos, hogy elmondjam, mit érzek, különben megmarad a szomorúság szintjén, megmarad egy flashback szintjén, egy sírva fakadás szintjén, egy szomorú december szintjén. Nem akarok úgy tenni, mintha minden rendben lenne, de úgy sem, mintha minden pocsék lenne. Szeretnék máshol lenni egy kicsit, berendezni egy házat Minas Tirith-ben. Szeretnék önmagam lenni, és akkor, ha Telcontart gépelek a lekopott billentyűzetemmel, végre otthon vagyok.
A Telcontar itt lesz, és meg lesz írva. Ez nem ígéret mások felé (abban nagyon rossz vagyok), hanem az én szándékom és igényem, és ettől fog megvalósulni.
A Gyűrűháború előtti szakaszban szinte csak a Tolkien-féle műből már ismert szereplők jelennek meg, de a későbbi időszakban egyre több saját karaktert vittem be a történetbe. Ez a szakasz leginkább az ő gyűjteményük, itt mindent megtalálsz, amit róluk gyűjtögettem össze, velük kapcsolatban találtam ki.
ELESSAR
A Gyűrűháború után Elessart királlyá koronázzák, megkezdődik az aranykor, a birodalom pedig fellendül. Ennek a csodálatos időszaknak adózik ez a néhány fejezet, ám a teljesség igénye nélkül.
Kezdés: 2016. szeptember Részek száma: (+2)
ELDARION
Elessar fiának, Eldarionnak nincs egyszerű feladata, hiszen egy egész birodalom terhe nyomja a vállát. Vajon képes rá, hogy apja nyomdokaiba lépjen, és közben saját boldogságát is megtalálja?
AJÁNLOM AZ OLDALT
Kivételesen nem hálátlan voltam a blogomhoz, hanem éppen ellenkezőleg: azért nem jelentkeztem az utóbbi időben, mert beütött az ihlet a Telcontarhoz. Ehhez szükség volt arra hogy kitöröljek egy egész email fióknyi spamet, hogy a freemail minden érzelem nélkül kitörölje a fiókomból a többi nem-spamet (AZOK AZ EMLÉKEIM VOLTAK), és hogy olthatatlan vágyat érezzek arra, hogy megtervezzem Aragorn hálószobáját.
